Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kény-szeress

, 72 olvasás, inyezsevokidli , 21 hozzászólás

Elmélkedés

Volt gyermekkoromban;
kizáródtam a testemből.
Félni kezdtem.
Amit kezem megfog, el hogy eresztem?
Megbotránkoztat pajzán végtagom?
Hisz akkor, le kell vágni!
Nem hagyom!
Megsimogatja az előttem ülő haját?
Nahát!
S persze: rettenet.
Önálló életet kezdett volna élni a kezed? - kérdezed.

(Függöny fel.)
Görbült Tér és Idő.
Dagadtam, mint fazékban a tüdő.
Fel is cseperedtem.
Meg is öregedtem.
Szíved Pompadourja csakis így lehettem.

Elmém mágnes - enkefalográfja: ujjbegyed.
S tart, míg tart ujjbegyem.
Ha végül - dolgom végezetten -, hazatérek a Túlra,
kirajzolódik lelki-testem teltkarcsú kontúrja.



Megjegyzés: 2017. 04. 19.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: inyezsevokidli
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 5
Kereső robot: 69
Összes: 104
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Agatha_Keyguard
 · deb
 · Syringa
 · Tóth János Janus


Page generated in 0.0511 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz