Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kény-szeress

, 134 olvasás, inyezsevokidli , 21 hozzászólás

Elmélkedés

Volt gyermekkoromban;
kizáródtam a testemből.
Félni kezdtem.
Amit kezem megfog, el hogy eresztem?
Megbotránkoztat pajzán végtagom?
Hisz akkor, le kell vágni!
Nem hagyom!
Megsimogatja az előttem ülő haját?
Nahát!
S persze: rettenet.
Önálló életet kezdett volna élni a kezed? - kérdezed.

(Függöny fel.)
Görbült Tér és Idő.
Dagadtam, mint fazékban a tüdő.
Fel is cseperedtem.
Meg is öregedtem.
Szíved Pompadourja csakis így lehettem.

Elmém mágnes - enkefalográfja: ujjbegyed.
S tart, míg tart ujjbegyem.
Ha végül - dolgom végezetten -, hazatérek a Túlra,
kirajzolódik lelki-testem teltkarcsú kontúrja.



Megjegyzés: 2017. 04. 19.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: inyezsevokidli
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 56
Regisztrált: 9
Kereső robot: 52
Összes: 117
Jelenlévők:
 · Demonkos
 · efmint
 · ÉvIda
 · Gál András Andor
 · gazzo
 · Kankalin
 · Syringa
 · valdan
 · Vox_humana


Page generated in 0.3044 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz