Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Öszi hangulat

, 224 olvasás, etele , 0 hozzászólás

Természet

A lehulló levelek az őszt idézik,
Az élet nyugodt, csendes, lassan lélegzik.
Megint elmúlt a nyár, napfényes áramlás,
Lelkemre hat a sok szép emlék, elmúlás.

Látni az életen, szürke őszi magányt,
Évszakok űzik a természet hagyományt.
Átalakulok az idő múló arcán,
Utazok vele, tűnődve gyorsaságán.

Testem is érzi, mintha fáradtabb volna,
Mégis készülök, munkára feladatra.
Lehet hogy nehezebb időszak kezdődik,
Ősz is lassú lépésekkel terjeszkedik.

Borus szürke hangulat viszi a lelkem,
Egy szép gondolattal már másra terelem.
Nem hagyom uralkodni magamon a bajt,
Űzőm messze tőlem az őszi árnyakat.

Meg jött az Ősz, beköltözött a lelkembe,
Látni felülkerekedett természetbe.
Szunyókál élet, megpihen leveleken,
Telnek a napok, lassan és egykedvűen.


Megjegyzés: 2016. November

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: etele
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 4
Kereső robot: 21
Összes: 43
Jelenlévők:
 · Kavics
 · Öreg
 · PiaNista
 · Tiberius


Page generated in 0.0438 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz