Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Labirintus

, 184 olvasás, Tollas , 2 hozzászólás

Somolygó

Eltévedtem a semmi
labirintusában,
egy hatalmas tömeg
fújtatott utánam,
nem tudták, hogy
értelmetlen minden
mozdulatuk, félreálltam,
s megengedtem, hadd
suhanjanak el mellettem,
idegen emberek.
Ellenségek lehettek,
túljártam az eszeken,
és az az ellenségük
lettem; nem volt ugyan
fegyverem, azért
őket legyőztem, mivel
több volt az eszem.
Akiknek nincs elég eszük,
olyasmit ne tegyenek, ami
fenyegeti az életüket.
Mert az ember ésszel él,
akinek nincs, ne meséljen!
A labirintus már az enyém,
túljártam egy tömeg eszén,
egyszerűen félreálltam,
és ész nélkül nem futottam.
Amíg ők kerestek engem,
én az árnyékon pihentem.
Jól felkészültem a harcra,
hogy értem ki, nem követték,
azóta is keringenek,
a labirintusból ki nem érnek.
Példázat ez mindenkinek:
ész nélkül ne keringjenek,
ismerjék meg jól a szabályt,
adjon Isten jó éjszakát!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 42

Page generated in 0.0454 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz