Akarlak én Tégedet sárga rózsaszál,
De zöld testeden lesben tövisek hada áll,
S ha megérinteném karcsú derekad,
Kiomló piros vérem volna jutalmad.
Leveted-é tüskéid vad hadát,
Engem sebző pokoli armadát?
Hisz érintésem Tenéked hoz gyönyört,
S boldogságtól csordul ki majd könnyöm.
Szép rózsaszál szeretlek én Tégedet,
Neked vagyok, Néked adom életem.
Mi bennem tombol, nem adja vissza az élet,
Kimondani mit érzek... attól még én is félek.