Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tavaszi rege

, 178 olvasás, Menda , 6 hozzászólás

Természet

Regélnék regéket kedves családomról,
ám messze élnek ők szerény hajlékomtól,
hiányzik az élet most az otthonomból,
csak régi emlékek halk zenéje mormol.

Ha eljön a tavasz akkor lesz itt élet,
vidám madárrajtól kékül majd az ég fenn,
víg csiripelésük hallatszik a légben,
friss orgonaillat száll a messzeségben.

Lágy szellő libben el az ablakom előtt,
tavasz sóhajára sok virágom felnőtt,
indulok a kertbe hagyva benti dolgom,
ahol vár rám fehér mesés gyöngyvirágom.

Arrébb lépve tulipánom megpillantom,
magnóliánk virágait megcsodálom,
jácintjaim illatát magamba zárom,
majd aranyesőre téved pillantásom.

Ha mindez nem elég ibolyázni megyek,
a domboldal tele, egy csokorral szedek,
felidézem gyermekkorom szép emlékét,
mikor azon versengtünk ki gyűjt több lepkét.

Révedezem a múltba, de jó volt akkor,
mennyire vágytam rá költő legyek egykor,
mit nagyon kívántam lám csak megadatott,
hisz ma kedvtelésből pengetem a lantot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Menda
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 171
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 190
Jelenlévők:
 · gazzo
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1246 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz