Betűk enyésznek,
gyűrött papíron
fekete horda,
s ferdén fut a szó
fel a rózsabokorra.
Tüskéket ereszt,
gondolata fűzve,
levele zöld május
kalapodra tűzve.
Elindulsz, ajkadon
röpteted a versed,
elém állsz,
elnémulsz,
s mindent elfelejtesz.
Zöld május,
szertelen,
indás-csokros este,
papírba csomagolt
széles naplemente,
karodban ölelés
feltámadó teste.