mikor a neved haragosan ejtem
mikor a kedvest gyakran elfelejtem
s a becézésnek se híre se hamva
te kínálsz előbb körte-e vagy alma
rádöbbenek hogy az idő bilincse
végleg ránk szorult fájón átölelve
s amíg zárja váratlanul nem kattan
addig élhetünk furcsa kábulatban
de hogyha egyszer szabadságot enged
lebegni kész lesz lelkem és a lelked...
addig új álmunk
amire vágyunk éltet
bennünk ébredő csillagként keringhet