Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Partira Hivott…

, 190 olvasás, Gurma , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Most, virágba borult, napfényes zöld mező vagyok,
Ármánykodás tok hűs szellővé alakul Általad!
Mézszín hajlongású nimfák csábítanak,
Virágaim, s hűs ligetim használva élvezkednek,
De este, a nap végén,
Mind- mind hazamennek.
Maradok ott egy-szál Magam,
Ezüstszín tengerbe fulladón,
Csillagok fényénél csillogón.
Millió tücsök zenéje hallik,
Elmém málladzó falain visszhangozva,
Csenddé válik mégis bennem,
Az ég telen zenebona.
Fénydárdák szaggatják védtelen szívem,
Mit nem véd vasból vert fegyelem,
S nem rejtik dús füvű legelőm árnyai sem.
Csak Te maradtál nekem!
S nem hagytál el sohasem!
Én megtettem ezerszer,
Ezt bizton így hiszem,
De már nem lehetek Nálad- Nélkül egy pillanatot sem!
Most, virágba borult, napfényes zöld mező vagyok,
Ármánykodásom napfényre kerül Általad,
S ha titkon, rejtve, szigetem olykor bogáncsot terem,
Védtelen szívem megsajdul hevesen.
Most, virágba borult, napfényes zöld mező Vagyok,
Földem, Szent Álmodból Született,
S rajta Minden Élet,
A Szerető Kegyelem!
Ezen a földön épül fel a Házam,
S benne lakhat majdan,
Élet-em- Virágom!
S benne lakik szüntelen,
Életem, Virágom!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Gurma
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 347
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.7588 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz