Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Május volt…

, 170 olvasás, Pacsirta , 10 hozzászólás

Megemlékezés

A bánat csókolt most homlokon.
Rút idő van,
de nem veszem zokon.
Lelkemen komor mélabú pihen,
s igen, mintha
elvesztettem volna a hitem,
mindenkiben...
Bárgyún bámulok magam elé,
kinn tombol a szél...
tépi, gyűri a még zsenge levelet
és nem érti meg,
hogy mennyire fáj...
talpig új ruhába
tegnap öltöztek a fák,
s most letépi róluk a galád...

Rátok gondolok: Apa, Anya!
– érkezett a hír, hajnaltájt –
május volt, és annyira fájt!...


Megjegyzés: Szüleim halálának évfordulójára

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Pacsirta
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 342

Page generated in 0.2273 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz