olyan távolinak tűnsz
lassanként megváltozott imáim
sem hallgattad meg
bár nem tudom egyáltalán
hozzád szóltak-e
semmit sem sajnálok
a röpke tettek amiket értem tettél
mára csak enyhe rángások
az arcodon
remény voltál
én tisztelet
fájásom túlélhető lett hisz
csak olyan tagomat vesztettem el
ami visszanő
s gyarapodtam némi
közted és közöttem megsimuló
békés ürességgel