Navigáció


RSS: összes ·




Vers: ó szerelem

, 308 olvasás, Zsiga Lajos , 0 hozzászólás

Szerelem

ó szerelem… (!)

lélek húrjain
könnyed sóhaj
vágy álom
térdet hajtó akarat
keresve az utat…
kitörni magad
testté válni
érinteni a másikat
mosollyá…
örömkönnyé… ha szabad
szívben dobbanás…
letépni álarcokat
sisteregni az erekben…
pírt vinni
félelemtől még sápadt arcokra
te mozgatsz mindent…
testet s lelket
karmester vagy…
egyben zenész is
kórus… az összes hang…
s a némaság
parányi verejtékcsepp
a lázas alkony homlokán
ó szerelem…
hatalom és kegyelem
lázadó… sóhaj
meg nem alkuvó… igaz
csendes…
olykor néha pimasz…
de ez vigasz
az élet tű cérnája…
saját magát összevarrja
kettőből egy legyen…
s a lángoló tűzben
szerelem tüzének gyermeke…
megszülessen
élhess tovább…
otthagyva parányi szikrát
pislákolva
néha lángra kap… emlékezve rád
megmaradsz felolvadva…
az idő lágy ölén
míg eljön
a harmatosan fújó szél

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 28
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz