Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szél szava

, 330 olvasás, kyklopsz , 2 hozzászólás

Gondolat

Fúj a szél odakint.
Nem tudom, hogy összehordja-e
a jót és szétkergeti a bánatot
vagy bizonytalanságot kavar
és leamortizálja a másnapot?
Ropog a kandalló.
Mellette melegszem,
gőzölög a forralt bor,
de egyszer majd ki kell mennem!
Nem vegetálhatok
örökké magányomban,
nem hezitálhatok.
Az élet tán odaát vár, szemben!
Néha már idebent is fagy
és a szívem is nehezebben ver.
A szótlanság, mint dér az ablakon,
egyszer csak úgy lerohan és
belém merevedik.
Én nem ellenkezem, tiszta
lelkemen ezt csak hagyom.
Talán valami jó még
az árnyak között itt kőröz felettem
a szobám falai között,
majd belém is keveredik!
A szél csak fúj odakint.
Esetleg hozzám is szólhatott
és remélem, számomra is
szebbé varázsolja a holnapot!





Megjegyzés: február

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 81
Regisztrált: 2
Kereső robot: 42
Összes: 125
Jelenlévők:
 · arttur
 · Sutyi


Page generated in 0.0947 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz