Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Naplemente

, 111 olvasás, nagyvendel , 2 hozzászólás

Gondolat

A zöldszemű szörny…
Mindenhonnan leskelődik
És én tartok tőle,
Figyelnem kell
A zöldszemű szörnyre…
Ki hálóját szőve
Megmérgez örökre.
Féltékennyé téve
Magadat, és mást,
Nem elegáns,
Csak azért, hogy
A másik szívét
Kiterítve lásd…
A plátói szerelem
Túl korai még neked
A naplemente.
Az érzéki szerelem
Vágyakkal követel
Magának szenvedélyt,
Szívednek rejtekén
Harcol a bűn,
Legyőzve az erényt.
Fejedben érik a gondolat
S hajlik a bűn javára,
Hallgatva a vér szavára.
Mely száguldva surran
Ereidben diadalmasan,
Felajzva a kéjt,
Gerinceden át
Egészen az agyadig,
S mielőtt egy férfi
Diadalittasan leszakajtana,
Hirtelen elhatározással
Kifordulsz alóla.
Akár ha jön az este,
A bűvös naplemente.


Megjegyzés: Megjegyzés: 2017. 04. 23.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 337
Regisztrált: 2
Kereső robot: 38
Összes: 377
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.3076 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz