Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A mi szmogunk

, 77 olvasás, kyklopsz , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Mindig éreztem mélyen, legbelül,
hogy lehet bennünk még néha jóság,
de a mai világban úgy jó, ha
mindenki szemmel tartja adósát.

Leszegett fejjel átsétál délben
a néma füstben ázó síneken,
talpa alatt rozsdás acélszegek
sírnak, ájuldoznak a híreken.

A lelketlennek ez semmit nem mond,
hisz vérében megalvadt már a jó,
a hozzá hasonlókban is régen
a néma csend visszhangja hallható.

Fikarcnyi empátia sincs köztük,
kihűlt az emberiesség lángja.
Nem ér el minket a friss levegő,
lebegő árny-szmogot gyárt a gyáva.

Ajkáról sosem hallik értelem,
kézfejét nem fedik munkás sebek.
Nincsen már bennem elég átérzés:
azt kívánom, valaki üsse meg!

Ismét indult a taposómalom,
az ablakon túl újra zakatol,
magába szippantja az áradat.
Ma is halnak, születnek valahol.



Megjegyzés: március

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 42
Regisztrált: 3
Kereső robot: 58
Összes: 103
Jelenlévők:
 · Jasyna
 · Szucsj
 · Uccika


Page generated in 0.0973 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz