Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Írások a semmiről

, 58 olvasás, fmintdénes , 9 hozzászólás

Elmélkedés

I.

A WC-n ülve azon merengtem az imént, miért nem jut eszembe semmi. Jó lenne írni valamit, valami jóféle dumát, ami majd sok embernek bejön, főleg lányoknak. Hát igen, egy nehéz nap után így gondolkodik egy szeretet kur**. Bocsánat, szeretet éhes ember. De nem jön semmi.

Semmi a gondolatok szintjén, amúgy meg igen, de erről jobb nem beszélni, főleg ha el akarjuk kerülni az öncélú trágárkodást. És elakarjuk, legalább is én biztosan el, ezért a világért sem vetném csak úgy flegmán oda, hogy sza***am. Inkább csak annyit - de tényleg csak az egyértelműség kedvéért - hogy nagydolgomat végeztem éppen mikor a fentebb említett gondolatok rám támadtak.

Bárcsak lenne bennem is valami fennköltség, valami irodalmi. Bárcsak szépen tudnám papírra vetni a semmit. Legalább pár közhelyet össze tudnék hozni, nem baj, ha unalmas csak legalább rímes legyen.
Ha ez menne, sohase nem mondanám többet, hogy ba**** meg. Vagy legalább nem írnám le.

Ebben maradtam magammal. Majd papír után nyúltam.

II.

Azt mondják, minden nap kell írni valamit. Legalább azért, hogy legyen egy kis gyakorlás. Persze meg is kell osztani csakis azért, hogy az ember gyakorolja elviselni az érdektelenséget. Egy magányos figurát néha már az is szórakoztat, hogy egymás mellé tesz szavakat. Az, hogy nem olvassa senki? Csak hab a tortán a szánalomhadjáratban.

A lebukás veszélye pedig igen nagy, könnyen feltárul a sebezhetőség. Szerencsétlenségemből fakadóan mindig lebukom, tudom. Valószínű már az első mondat után egyértelmű volt, hogy nincs magasztos mondanivaló. Majd a jogos következtetés: csak mutogatni akarja magát, játszani az eszét. Hát, mit is lehet erre mondani mást, minthogy: IGEN.

Ebben maradtam magammal. Majd felcsaptam a laptopot aztán Facebook login. Tulajdonképpen most jön az egész alibi lényeg, amivel igazolni szeretném magam. A harmadik felvonás.

III.

Amikor csak a semmi jár körül mindig belépek a Facebookra. Hm… a XXI. századi messiás, aki felszabadítja a lelki szegényeket. A teremtő közösség ami, gyengéden tol be a körforgásába csak finoman, ahogy egy úriember tolja be egy hölgynek… akarom mondani, engedi előre egy ajtóban.

Belépek a Facebookra és semmi. Kilépek, jön a Gmail: általában csak hírlevelek és kezdődik a szorongás. Aztán újra Facebook: semmi üzenet, semmi értesítés. Aztán Index. hu, Twitter.
Facebook, Facebook, Facebook: semmi, semmi, semmi.

Újra Facebook és mikor az értesítéseknél felvillan egy egyes, én végre megőrülök a boldogságtól. Ha pedig valaki rám ír, az már tényleg maga a gyönyör. Mondhatni a gatyámba… szóval örülök ilyenkor.
Ezért is van, hogy csak szigorúan világmegváltó témák jöhetnek szóba. Emeljek ki egyet? Oké. Akkor példaként a női táskák. Mit rejt egy női táska? Vagy: mi a női táska legfontosabb kelléke? Az esernyő. Aztán megcsillan a humor, visszaszólok, hogy aszondja: én úgy tudtam, hogy a szemceruza.
Baromi jó vagyok, tudom. Jót nevetünk: két kacagós szmájli. A lány meg; szinte látom, ahogy bájosan mozognak az ujjai miközben gépeli: hát persze az is.
Kac – kac, csodálatos.

Csak pörögnek a hasonló beszélgetések, az órák és a napok. Annyira jó, hogy nem vagyok sohasem egyedül. Hatszáz ismerősöm van. Ha erre gondolok, szinte látom magam előtt, ahogy Isten ritmikusan veri bele orrvérzésig a fejét a mindenség falába miközben azt ismételgeti: Saját képmásomra teremtetett?
Kac – kac, csodálatos.

IV.

Szóval néha van, hogy csak lapozgatom az adatlapokat. Nézegetem a mások csodálatos életét. Imádom nézni, mert a másoké mindig szép és izgalmas: gyönyörűen berendezett nappalik, remekül komponált grillezések, utazások nagyon- nagyon messze, mindig vidáman és tengerkéken. Csak pörögnek a képek és én mindent tudok mindenkiről. Irigyebb és irigyebb vagyok, aztán az egész átcsap gyűlöletbe és jön a kérdés:

én miért nem vagyok ilyen boldog?

Néha megosztok egy két Youtube linket, csak azért, hogy rám is figyeljenek. De nincs like, így megy ez, ilyen sivár az élet. Legalább is az enyém. A hierarchia alján vagyok.

Nem úgy mint mindenki más. Másoknak jön a like.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Próza
· Írta: fmintdénes
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 685
Regisztrált: 40
Kereső robot: 539
Összes: 1264
Jelenlévők:
 · Adelide
 · Aevie
 · Amias
 · Antalpista
 · ariel
 · barnaby
 · bbbbb
 · bladeattila
 · blaszlo
 · Bodortz
 · boszorka
 · BranwenSlayne
 · Brigi1997
 · engsz
 · evinternet
 · fehérliliom
 · gazzo
 · Géptelen
 · gszabo
 · Gurma
 · Horváth István
 · Jade_Sarkany
 · Kloczka István
 · kovacsucsu
 · mistletoe
 · Mynerta
 · nzyang
 · Philomela
 · PiaNista
 · Sheodon
 · suzette
 · szantogergely
 · Szucsj
 · TJanek
 · Tollas
 · Tóth János Janus
 · tuttobello
 · vargaistvan
 · Vojazs
 · vorosjudit


Page generated in 0.3595 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz