Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Áprilisi hó

, 71 olvasás, ritmussolt , 0 hozzászólás

Természet

A már fénylő tavaszt hó nem viheti el,
bolondos április ha épp bal lábbal kel.
Emlékeink sorát cibálja az idő:
felülre jut a szép, utolsóból első.

elnémítva a rosszt, a friss panaszomat,
mikor nem egészen érzem jól magamat.
Nem csak gerincem fáj, mely kérdőjellé vált,
igazszólásomban senki nem lelt hibát.

S ha épp mást kérdezel, ő egyenesnek tart,
persze sosem idéz tavaszi zivatart,
ha hó örvénye fojt, testem szél járja át,
szinte felejtem már március fénykorát,

még tegnap volt, bújt, élt a sok kíváncsi rügy,
s nyárias langy-meleg diktálta, mint feküdj,
álmomban büszkén lengett dió s szőlőfürt,
de ma már zajjá vált az eddig szép etüd.

Bennem szikráznak mind nyűtt idegszálaim,
bízom, oly soká nem lephet hó földet kinn,
ismét tavasz virít, és lesz igazi nyár.
Gyógyító arcodon arcom vigaszt talál.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: ritmussolt
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 42
Regisztrált: 5
Kereső robot: 74
Összes: 121
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Menda
 · mermaid
 · PiaNista
 · Pieris
 · Zsolti


Page generated in 0.058 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz