Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Tíz évente háború 1.

, 61 olvasás, Jade_Sarkany , 2 hozzászólás

Kaland

Három részeg ült a Pravda nevű radikális kocsmában. Egyikük csak iszogatott. Látszott rajta, hogy nem most kezdte. Talán négy napja volt legutóbb józan, lehet, hogy régebben. Nem tudni, maga sem tudja. Minden esetre, a kocsmáros nem akarja, vagy meri kitenni. Ők ketten régi cimborák, még az akadémiáról. Jurij, a kocsmáros karrierjét egy gránát vitte el, a jobb lábával együtt, míg a részegét egy rossz döntés, egy rossz mondat, egy rossz gondolat, vagy tán csak egy rossz helyen felejtett cigeretta csikk. Senki nem tudja. Elvégre a Polbüro nem nyugdíjas állás. Ő még nyugodt lehet, biztonságban van. Lefokozták, alkoholista lett, és ezt mindenki tudja róla. Ameddig ez így van, és befogja, addig eliszogathat Moszkva lebujaiban. Viszont, ha még egyszer kinyitja a száját…
A két fiatal katona, szintén a közeli Elhárítási Hivatal tisztjei, éppen a munka utáni stresszt vezették le, pontosabban ezen már túl voltak. Lassan a hazaúton gondolkodtak, de egy igazi orosz csak gondolkodik a hazaúton, ameddig rá nem lép, azaz fekszik, kúszik, vagy valahogy haza nem ér. És két gondolat közé mindig befér még egy vodka. Így ők, ketten még beszélgettek, iszogattak picit. Egyiknek megszólalt a mobilja, felvette, majd kiviharzott. A részeg kihúzta magát, tiszta és érthető hangon szólt rá a kocsmárosra, hogy adjon a háttérben zümmögő tévére hangot.
„Az elnök ma 21: 06-kor merénylet áldozata lett. Életben van, de sajnos, komolyak a sérülései. ” – mondta a szöszi hírolvasó a tévében. –„Vlagyimír Juganov elnököt egy jótékonysági bálon tartott beszéde alatt lőtte le egy orvlövész. Biztos forrásból tudjuk, hogy a támadót elfogták. Nevet nem adtak ki, de a Hírszerzés biztosra veszi, hogy csecsen terroristák a megbízók. Más források sejtetni engedik, hogy maga az elkövető is a csecsen hadsereg tagja. ”
Nyikolaj elővette a fegyverét, és belelőtt a készülékbe.
- Nesze neked, tízévente háború, barom! – Majd, mintha mi se történt volna visszafordult az italához.
Hamarosan a másik fiatal tiszt is elviharzott, későre járt, és lassan a részeg is felállt, megbillent, kiegyenesedett, majd zsebébe nyúlt, matatott, és elővett egy köteg pénzt. Ledobta a pultra, még odavakkantotta a tulajnak köszönésképpen, hogy bocs a tévéért Jurij, majd távozott.
Iszonyatos dörrenésre, pokoli fejfájásra és egy régi, zsigeri reflexre ébredt. Sajnos, a vedelés és az edzés hiánya, na meg az 52 esztendő megtette hatását. Ketten lefogták, egy harmadik zsákot húzott a fejére. Út közben kezdte rendezni agysejtjeit, próbálva valami gondolatszerűt erőltetni elméjébe, de komoly sikert nem ért el. Rájött, hol van. Ez a „különleges” raboknak járó vip-szállítás módja. Tehát addig tiszta sor, hogy megtalálták, és hogy akarnak tőle valamit. De vajon mit? Vagy mért most? Felrémlett benne esti dorbézolása, és hogy pofán lőtte a tévét. Nagyügy. Ha hírek vannak benne, akkor hetente lövi szét. Ezért szokott Jurij focira kapcsolni. Így csak akkor kell új tévét vennie, ha a Szpartak veszít. Vén kecske, feldobott a tévék miatt? Pedig ki szoktam fizetni… morfondírozott, de el is dobta az ötletet. Azért nem küldenek KGB-s szállítást. Pláne nem Spetznac szakasszal. „Uhh! Gondoljuk végig mi van akkor! ” – lassan tisztulni kezdett az agya. „Felriadtam. Kettő volt az ajtónál, ketten fedezték, hárman törtek rám. Kettő védte a pol tisztet. Oké, ez egy raj. De három jármű indult el velünk. Nyugodjunk le, és számoljunk! ” – hirtelen előre rúgott, majd felsőtestét jobbra és balra is kilendítette. –„Itt heten vannak rajtam kívül. Kettő elöl. Ezek gyűjthettek be. Egy személyautó lehetett a másik, és egy szállító a harmadik autó. ” – végre tiszta volt a feje, így, hogy rendeznie KELLETT gondolatait, még a másnaposság érzete sem zavarta annyira. Azt amúgyis kipofozzák belőle fél órán belül. A fékcsikorgással egy időben világosodott meg benne az a tény, ami már ébredésekor el volt döntve. „Vagy nem is! Francba, az elhárító ott maradt, és három szállító hozott be. Egy Spetznac szakasz egyedül rám. Nagy bajban vagyok. ” Egy puskatus csattant homlokán, néhány csillag a szemei előtt, majd még két csattanás és jött a sötétség.
-Nyikolaj Glacsenko tábornok, Önt hazaárulással vádoljuk, és hogy tettleg részt vett az Elnök elleni merényletben tegnap este.
Csobbanásra, hideg nedvességre és ezekre a szavakra tért magához. Érthető volt a reakciója.
- Kurva életbe!
- Megértette a vádakat Uram? – ahogy kinyitotta a szemét egy fiatal elhárító tiszt arcát látta. Félsötét szoba, székek, asztal…. Ez a belső kihallgató. Két kamera. Igen. Itt már csak dísz a megfigyelő rendszer. Ha akarják, megy, de leginkább nem akarják. Itt már fontos kérdések hangzanak el, és még fontosabbak a válaszok.
- Megértett engem? – üvöltött a másik. Nyikolaj felemelte a fejét, ránézett a tisztre, csak ennyit mondott
- Ismerlek, Kis Majom! – A kihallgató tiszt arca torz grimaszba rándult.
- Ne szórakozzon velem! Megértett, vagy nem? Ismételjem meg?
- Ismerlek, még nem tudom, hol, de már láttam a pofád.
A kihallgatás innen a szokásos formában zajlott. Azzal az apró különbséggel, hogy két óra verés után tudták elfogadtatni a vádakat a tábornokkal. Mondjuk Nyikolajt nem nagyon érdekelték a vádak. Igyekezett helyére tenni a dolgokat. Azt tudta, hogy a puhítás maximum 2 óra lehet és orvosi ítélettől függően, 2-4 óra regenerációs időt kell biztosítani a fogolynak, nehogy idő előtt elveszítsék. Így az ismerkedés kimerült annyiban, hogy a tiszt pofákat vágott, verekedett, meg ismételgette a vádakat, míg a tábornok igyekezett rájönni, mi nem kóser ebben az egész buliban. Végül ráeszmélt, hogy mi az. Este, ha nem is együtt, de egy helyen piáltak ezzel a kölökképü nyikhajjal. Ő rohant el másodszorra. De aztán jött a folytatás. A beszélgetés ideje alatt szigorúan ketten vannak jelen. Még megy a kamera, de az anyaga igen komoly vágáson megy majd keresztül. Ebben a szakaszban még nem engedélyezik az epileptikus drogokat, de néha már bevethető az elektroterápia. Általában a rabok többsége itt már feladja, és beszélni kezd. Megszokott dolog az is, hogy a kihallgató teljesen figyelmen kívül hagyja a rab ezen időszak alatt mondott dolgait.
- Ön 2033 őszén, a csecsen incidens alatt a Belső Elhárítás parancsnoka volt. – Kezdett egy barátságos hangnemben a kihallgató. – Mondja el nekem, mi történt akkor.
- Mi van, Kis Majom, nem tudsz olvasni? Ott van leírva. – vigyorodott el a tábornok. Neki úgy is vége van. innen élve ki nem jut, az biztos, de legalább megkeseríti ennek a tacskónak a napját. Így legalább tanul picit a Kis Majom. Hogyan is kell ellenállni a kínvallatásnak. S bár a vallatásnak ideig- óráig lehet, de a feltörő emlékeknek nem tud ellenállni az elme.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Novella
· Írta: Jade_Sarkany
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 3
Kereső robot: 75
Összes: 102
Jelenlévők:
 · bladeattila
 · jeneyi
 · Menda


Page generated in 0.0458 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz