Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pont

, 99 olvasás, Tóth János Janus , 4 hozzászólás

Néhány szóban

Csak pont vagyok,
ki nem mondott gondolat után,
egy elvérzett nap
gondolatjele sajgó délután.
Csak vessző, két idegen szó között,
hánykolódó lélekvesztő,
felkiáltójel, meggörbült hajótörött,
kit sodor a víz s ezerszer partra vet,
kinek nem dobnak
mentőövet, egy fuldokló ékezet.
Pont, vessző, felkiáltójel,
csak épp kettőspont nem vagyunk,
csupán egymástól távolodó pontok,
míg egyszer csak,
pont meghalunk.
Pont vagy te is, életem legszebb pontja,
csak pont másé, szívem nem érti,
de az agyam tudja…
Pontatlan a sors, hisz kihagyott téged,
pont az életemben nem volt semmi részed,
pedig az egész terólad szólt volna,
s ez a pont, pont nem születik erre a papírra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Tóth János Janus
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 8
Kereső robot: 22
Összes: 69
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Aimee
 · bladeattila
 · gazzo
 · Jade_Sarkany
 · Kankalin
 · Pacsirta
 · Syringa
 · zsoloo


Page generated in 0.0456 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz