Mind együtt ültek, Ő már tudta:
van köztük hitetlen, s áruló,
midőn közöttük körbenézett
tudta, hogy lesz majd Őt tagadó.
Tudta, hogy ott ül most a gyenge,
a méltatlan, bűnös. Ó szegény!
Tudta, ez az utolsó este,
mit eltölt az Olajfák hegyén.
Lábukat mosta - szolga módon,
és ették a rabság könnyeit,
itták az áldásnak borát is,
megszegték az Élet kenyerit.
- Ki velem együtt nyúl a tálba
csókjával csal meg, jól tudom.
Júdás értette- ő a gyenge,
Péter sírt s kérdezte: - Ki vajon?
Jézus a kenyeret megtörte:
- Ím ez az én testem, - egyetek!
Fogta a kelyhet borral telve,
- Most megosztom ezt is Veletek.
Ez az utolsó korty így együtt;
vérem, ami majd kionttatik.
Legyetek Atyám jó szolgái s
bűnötök mind megbocsáttatik.
Elárulták, megcsalták, verték,
tagadták, megölték, eltemették,
ki szenvedett, sírt és mégse kért.
Mindent adott az emberért.
Krisztus, ki értünk imádkozott
ott fenn az Olajfáknak hegyén,
megváltott bűnt, csalást és, átkot,
Ki bennem él, s élek benne én.