Hajnali szó, templomi rend,
harangzúgás, érc fala zeng,
majd csendbe hull. Szúette szék,
álmos-sötét. Napfény-törés
ablakokon. Halványló láng
tánc a falon. Fel-le inog,
odalapul. Szó szenteleg, mellé szökik.
Orgona búg-halkan szövi
áhítatát, megköt-miséz.
Lelkedre font selyembrokát.
Aprószentek, fényharsonák,
szantál illat, nyugodt percek,
az idő megáll, köréd dermed.
Messzenéző Istenfia,
mit vétettél, hol a hiba?
Elsóhajtott gondolatok,
széllel járók. Nyomot hagytok
hűlt szívekben. Alant parázs
szunnyad, rebben. Bennünk éled
varázs fényed. Mint a Napnak...