Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Etelei Garó Éda élete és munkássága III/I

, 176 olvasás, Kovács Sándor , 5 hozzászólás

Somolygó

A magyar irodalom egyik méltatlanul, ám de joggal elfelejtett alakja volt Etelei Garó Éda. Pályafutását egészen kiskorában, mint csecsemő kezdte. Elsőként az anyja – Alantas Jogobella, foglalkozását tekintve vigadalmi cseléd –, gyakorolt rá hatásos nyomást, aminek segítségével meglátta a napvilágot, 1895 április 31-én, Nagypatálon*. Csöppnyi gyermekként szinte falta a világirodalom klasszikusait, amiket aztán úgy kellett a szájából szép szóval, s néha erőszakkal kikönyörögni. Ezen utóbbi esetekről tanúskodik az azóta múzeummá avatott nagypatáli szülői ház konyhájának teljes elgörbült étkészlete. Éda édesapja, Etelei Garó Edmánd – szakképzett hasmántfacsaró** - gyakran bevitte kislányát a munkahelyére, a Teker és Drótszőr Művek füstös hasmántgyártó műhelyébe, ám kihozni onnan mindig elfelejtette. Az élmény mélyen beleégett Éda lelkébe, erről tanúskodik ez a kétsorosa:

Jóapám! Te szakképzett hasmántcsavaró!
Otthagytál! Álljon beléd az acélcsavar, ó!

Máig tisztázatlan, hogy az a bizonyos acélcsavar e kétsoros megszületése előtt, vagy utána okozta az öreg Etelei halálát. Tény, hogy Éda az iskolai tanulmányait már félárván és nagy megkönnyebbüléssel fejezte be. Édesanyja a csekély fizetéséből nem tudta iskoláztatni, így közös megegyezéssel – ami a gimnázium igazgatójával jött létre, bizonyos források szerint igen heves és túlfűtött körülmények között – a Szent Makrancia*** egyházi iskolában folytatta a kislány a további tanulmányait. Éda jó tanuló volt, az irodalom mellett különösen a tornát szerette. Jeleskedett vesszőfutásban, önsanyargatásban, és éjjeli kicsapongásban. Az egyszerűen berendezett kollégiumi szobácskában, a szalmára terített daróczsákon hasalva, sorban születtek a szebbnél szebb versek. Melyek aztán el is vesztek mind egy szálig, az 1913-as tűzvészben. A korabeli tűzoltóság jegyzőkönyveiből kiderül, hogy a Szent Makrancia egyházi gimnázium és kollégium pusztulását egy szalmára terített daróc-zsák mellé hanyagul odahelyezett és felrúgott gyertya okozta. Éda, mint túlélője és szereplője a katasztrófának, néhány év múlva a következőképp örökítette meg a tűzvészt:

Ég, ég minden!
Ég a fal,
Ég a plafon,
Ég aki ott hasal
A matracon,
Immár holtan…

Higgyétek el,
Nem én voltam!

Etelei Garó Édát tizenkilenc évesen érte az I. világháború, Kratovácz**** városában. Nem habozott, - mivel honleányi büszkeség dagasztotta figyelemre méltó kebleit - tüstént beállt markotányos nőnek, bár fogalma sem volt róla, hogy mit takar a titulus. Ám, miután felvilágosították, még inkább nem ellenkezett. Rengeteg katona arcára csalt boldog mosolyt utolsónak mondott perceikben. Hol itt, hol ott teljesített szolgálatot korra, nemzetiségre, lövészárokra való tekintet nélkül, és mindenhol elégedettek voltak a munkájával. Erről a boldog korszakról árulkodik ez a strófa:

Gyere, katona,
Ülj ide az ölembe!
Kemény… sorsod
Add ide a kezembe!
Ha harc folyik,
Odatartom tenyerem!
Ellen támad?
Az összeset kiverem!

A háború befejeztével Éda munka nélkül maradt. Annyi pénze sem volt hogy egy üres gesztenyés staniclit vegyen magának, hogy szagolgassa. Az éhhalál és a város szélére sodródva találkozott Lefety – ejtsd: [löfeti] a szerk. ) atyával, a Szertelen rend***** főabbéjával. Az atya hamar felismerte Éda tehetségét, különös tekintettel a nyelvérzékére. Pártfogásába vette hát a lányt s magával vitte Párizsba…


* Nagypatál közvetlenül Kisheveny és Hekettye között helyezkedik el, méltó ékességeként a Közép-Alföldi széles Mákonyvidéknek. Lakóinak száma 7 és 11 között ingadozik, a postásautó, a kenyeres kocsi, és a juhász, Valagos Béni bácsi tartózkodási helyétől függően. A nagypatáli verőce-kottyintás messzeföldön híres népszokás, napjainkban is művelik a ceglédi kannára hajazó, lapát-főkötőjű javasasszonyok. A helyi Gazdakör leginkább igazdudvát termel, ám ebből olyan mennyiséget, hogy eladására is gyakran sor kerül.

** A hasmántfacsarás, a hasmántgyártás egyik fő mozzanata. A nyers grottot először felhevítik egészen a Vörösségpont fölé, aztán cudarló hengerek között flepnizik simára. Az így elkészített alapanyagot nevezzük kotványnak. A kész kotvány ezután átkerül a mordolóba, majd innen, némi stírezés után megérkezik a hasmántműhelybe. Itt kerül rá az a bizonyos facsarás, amiről az eljárás a nevét kapta.

*** Szent Makrancia IV. Agamárz – másnéven Büdöslábú Agamárz –, a linganok királyának egyik legutolsó lánya volt. Szentté maga MCDLXXXV. Tétel pápa avatta, ama csodatétele miatt, amikor is Makrancia hercengő mosolyt fakasztott a várbörtön hóhérának arcából. Mindezt egy széles pengéjű, drágakövekkel díszített csodatőrrel tette, amit ma is ereklyeként őriznek a Brzglk monostorban.

**** Kratovácz Alsó-Buzomik legizgalmasabb városa. A Pup-hegység lábánál elterülő város hevenyészett tornyai már messziről elriasztják az idetévedő turistát. Ám, aki mégis erőt vesz magán, és belép ősi falai közé, azt rabul ejti a város és soha többé nem talál ki onnan.

***** Maga Szertelendi Hertelend alapította ezt a rendet, bár rossz nyelvek szerint, inkább rendetlenségnek kellene nevezni. A Rend minden évben hatalmas ünnepeket szalaszt el, az Ajmántolás – apró, megáldott kenyérdarabkákat szórnak főtt füstölt csülkök mellé, majd mindkettőt elfogyasztják - szent rítusa miatt. A rend tagjai mindannyian tivornyátust fogadtak, ennek szellemében tengetik csendes mindennapjaikat.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Próza
· Írta: Kovács Sándor
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 19

Page generated in 0.0358 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz