Nézem az arcod csendes nyugodt,
álmodd, hogy nem vagyok ott,
békédet találd meg s legyen szép,
ahogy eljön majd a csendes éj.
Nézem a kezed mely finom és puha,
éjjelre már nem lesz rajtad ruha,
csak álom köntösbe bújik a tested,
s a lelked majd megbékél benned.
Sok mindent láttál fényt és pompát,
de Téged nem látott senki oly formán,
mint Én aki most itt nézlek,
s ahogy szívből szeretlek Téged.