Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Esteledik

, 729 olvasás, Kasperl , 0 hozzászólás

Néhány szóban

Az alkonyt hívtam, s ím, leszállt,
az ég azúr és lángpiros,
mesél a néma pillanat,
mi az, mi volt, és mi a most.

Szomjazlak, mint a fényeket,
melyből fénydómot építek,
angyalnak házat, csak neked,
de fönn csak egy felhő lebeg.

A felhők is fátylasodnak,
az alkony feldobja habját,
megnyúlt árnyék lett a társam,
s jő a hold az égnek alján.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 28
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 43
Jelenlévők:
 · Öreg
 · PiaNista


Page generated in 0.0446 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz