Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Hulló Csillag 1. - Lehullt a Fény

, 133 olvasás, Jade_Sarkany , 5 hozzászólás

Megemlékezés

Nehéz szavakba öntenem, mit is érzek, mi zajlik lelkemben. Nehéz, mert nem szeretném elvenni lánykáim gyászát, de mégis úgy érzem, el kell mondanom. Ha nem teszem, megfulladok.
Sokat nem látok e hajnali órán, viszont valami kell, valamilyen mentsvár, valamilyen védelem ez ellen a brutális fájdalom ellen. Megpróbálom megértetni másokkal is, de ha ki akarom mondani, csak artikulálatlan üvöltés hagyja el a torkom, vagy testet-lelket rázó zokogás tör rám.
Tegnap hajnalban egy gyönyörű csillag távozott az életből. Lehullt és soha nem lesz megismételhető a létezése. Elbúcsúznunk sem adatott meg, hiszen csak negyvennyolc esztendős volt, és bár igen beteges, de nem számíthattunk ekkora tragédiára. Pici lányaim és jómagam is döbbenten állunk a tények előtt. Legtöbbször csak annyit tudunk mondani: Ez nem igazság. vagy: Nem hiszem el. Én tegnap szinte egész nap, mikor éppen magamnál voltam, azt hajtogattam, Ezt így nem akarom. És tényleg nem. Miért is akarnám? Hisz’ minden estém és éjjelem arról szólt, hogy egy angyal bújt a hátam mögé, és én elaludtam. Minden nappalom arról szólt, hogy dolgozni indulok, küzdök, harcolok és tépem magam, hogy minél tovább megtarthassam ezt a kizárólag nekem született angyalt. Az vitt el hazulról, hogy értünk teszem, a jövőnkért. És az hozott haza, hogy ölelése vár itthon. És tudtam nappal is miért csinálom. Akik eddig csak ámultak ember feletti kitartásomon, lendületemen és küzdeni tudásomon, azok most meglepődhetnek, ugyanis ez mind Ő volt. Ő adta nekem az erőt a küzdeni tudást, a reményt és a minél hosszabb jövőt. Azt sajnálta csak, hogy annyi energiám elmegy a munkára, hogy írásra nem marad erőm.
Most az étel ízetlen, a víz csak víz, a gondolat csak fájdalom, és az ölelés….. foszlott remény. Minden esetre azt kell mondjam olyan emberként, aki elveszítette a szüleit is már régen, hogy lányaim érzéseit el sem tudom képzelni. Gyakorlatilag folyamatosan imádkozom rajta, hogy ne történjen velük semmi. Nehogy összeroppanjanak. Ezért írom le ezeket most. Bízom benne, valamit segít.
Hulló csillag zuhant a földre
Fényét vesztve mindörökre
Korán ment el, kit ógy szerettünk,
Fenn őrködik már felettünk.
Drága Csillag, nem felejtünk,
Itt élsz mindig majd közöttünk.



Megjegyzés: In Memoriam Csőgör Lászlóné
Búcsúzik tőled Öt Unokád, Márk, Alexander, Vivien, Ricsi és Hajnalka. Lányaid: Márta, Gabika, Brigi és Barbi. És a Te Örökké egyetlen Iméd.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Blog
· Írta: Jade_Sarkany
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 230
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.2539 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz