Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Virágesőm

, 484 olvasás, Kankalin , 16 hozzászólás

Elmélkedés

Tavasz virul, de már nyarat vajúdik.
Köröttem illatok, s ahogy terülnek,
a lelked érzem át; virágbetűket
röpít felém az életár, egy Új Hit.

Virágesőm adom, s a puszta múlik.
Szemernyi ébredés nekem, kerülget...
lapokra vésve szirmaim, nem ül meg
csalóka lét, öröm hevít, a csúcsig.

Megannyi fény szökik kisírt szemembe;
tiéd e fény, felőled ér titokban,
megannyi vágy tolul, meg annyi eszme,

mitől a ritmusoddal újra dobban,
s virágporom papírra hull; helyette
van erre szó, nehogy ma még kimondjam.


Megjegyzés: 2016. június 12.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonett
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34
Összes: 247
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.2443 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz