a park magára húzta
levéltakaróját
ezer színre fakultak
a zöld-bársony nyári órák
nézd ott egy árvácska lesi
felhők szilaj táncát
sejtelmes fátylat lenget a szél
pókhálókra gyöngyöt szór a ledér
neki játék a haj
mindent összekavar
csípős csókja csontomba mar
a Tagore sétány végtelen
minden fája hol susogva
hol zengve mesél
hideg van
mégis pőrére vetkezem
hogy elérd lelkemet
semmim sincs
de te vagy a mindenem