Időzik bennem egy komor gondolat...
(céltalanul jár, közönyös, kedvetlen)
nincs kinek adnom orgona-bokromat,
május, ha eljő, nincs miért kedveljem.
Kinyílik lassan a törékeny jázmin,
meg mindenféle jácint, mosolyszirom;
s - bár mézillatuk bódítóan száll kinn -
itt benn savanykás bánatborom iszom.
Mert hát... borúsan jön ez a koranyár...
és könnyezik majd ősszel a sebes szél -
tavasz, vagy tél sem lesz olyan soha már,
mint rég, anyukám... ha velem nevettél.
Megjegyzés: (2017. március)