Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vágykertészet

, 352 olvasás, lambrozett , 8 hozzászólás

Bánat

Időzik bennem egy komor gondolat...
(céltalanul jár, közönyös, kedvetlen)
nincs kinek adnom orgona-bokromat,
május, ha eljő, nincs miért kedveljem.

Kinyílik lassan a törékeny jázmin,
meg mindenféle jácint, mosolyszirom;
s - bár mézillatuk bódítóan száll kinn -
itt benn savanykás bánatborom iszom.

Mert hát... borúsan jön ez a koranyár...
és könnyezik majd ősszel a sebes szél -
tavasz, vagy tél sem lesz olyan soha már,
mint rég, anyukám... ha velem nevettél.


Megjegyzés: (2017. március)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 305
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 328
Jelenlévők:
 · Déness
 · gazzo


Page generated in 0.5878 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz