Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Új tavasz

, 190 olvasás, Pacsirta , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Újra tavasz van...
ekék marják a föld fekete testét,
varjak kárognak a mezőn szerteszét...
– és én nem hallom,
hogy a csírák moccannak a földben,
rügyek ásítanak az ég felé...
illatok kavarognak a szélben,
– és nem érzem én...

nem lovagolom meg a szellőt,
nem kergetek ábrándos felhőt,
nem futok utána kábán...
meghátrálok inkább, gyáván;
szívemhez nem szól pacsirta dala,
minden, csak fut, oson tova...
nekem már nem üzen a kikelet,
mélységes űr van idebent...

– a régmúlt tavaszok némák –
a balga szív meg csak dobban,
nincs szó, mitől lángra lobban...
– belebicsaklik a tollam. –

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pacsirta
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 208
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 235
Jelenlévők:
 · Atime


Page generated in 0.1577 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz