Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A négy évszak 1.

, 196 olvasás, Aevie , 22 hozzászólás

Magány

Tavasz

Sosem ismert más tavaszt, mint virágosat. Selyemszirmú piros pipacsmező – ameddig csak a szem ellát. Vajszívű nárciszföveny közelebb merészkedve a takaros kis házikóhoz. És a konyhakertben nyílt buja levendula fürtök. Olykor kankalin az ablakpárkányon, vagy közelebb az utcához.
Piros, sárga, kék.
Az esőnek is ugyanilyen színe volt – tavasszal még a felhők is virágokat könnyeztek: pirosat, sárgát, kéket.
Tavasz-szekrényében apró virágos ruhák sorakoztak, gumicsizma (piros, sárga, kék), és a háromszínű esernyő. Alul pasztellmintás díszdobozokban őrizte az elmúlt tavaszok szirompréseit.

Minden nappal egyre korábban kelt, ahogy kelt korábban a nap. Egyre kellemesebb sóhajt lehelt fiatal bőrére. Köntösét nyitva hagyva itta meg reggeli gyümölcsteáját – piros, sárga, vagy kék bögréjéből – a verandán üldögélve, a reggeli elkészítésén gondolkozva.
Grízt készített csipkebogyó-lekvárral. Épp hogy elkészült a reggeli, amikor a férfi – minden napkelténél forróbb – sóhajjal súgta vállára: szeretkezz velem.
A gyerekek pedig meg voltak győződve arról, hogy nekik vannak a világon a leglustább szüleik, a reggelit pedig tavasztündér teszi a konyhapultra reggelente, miként még félálomban rontottak be macikkal, babákkal, játékdömperekkel a szülői hálóba.

Míg mindenki a szépen terített asztalhoz ült, friss csokrot tett az asztal közepére, aztán zuhanyozni indult. A férfi követte. Lopott csókjaikat, elfojtott kuncogásaikat a víz locsogása fedte… Vagy a konyhában dúló életre-halálra menő véres – lekváros – háború. Megszeppenten ragadtak egymáshoz – az ételhez, az asztalhoz, végső soron aztán mindenhez a világon - a gyerkőcök, amikor szembesültek szüleik jelenlétével. A megszeppentségből óriási megdöbbenés lett, miként újabb két ellenség lépett be a csatába: anya győzött.
A takarítás hamar ment: a habos szivaccsal legalább akkora mérkőzést lehetett vívni, mint a reggeli étellel…
Ezután bevásárolni indultak. Új füzet kellett, cipő, ebédnek való, és természetesen az év első fagylaltja! Anya három új csatot kapott, a három gyerkőc titokban tűzte azokat a hajába, és akkor még nem tudta: egy piros, egy sárga, és egy kék.

Az ebédet a lányok készítették, míg a fiúk megszerelték a ház körüli javításra váró apróságokat. Ebéd után a legkisebb lány virágot szedett, a nagyobb rajzot készített húgáról, míg apa és fia fociztak. Anya mosogatott. Keze rutinosan suvickolta a szennyest, oda sem kellett néznie.
Nem is akart. A családját akarta figyelni, minden érzékszervével magába lélegezni a tavaszi családját, azt kívánva, bár örökké tartana minden kikelet, minden közös hétvégéjük.

~ * ~

Hangos autódudára riadt fel. Fölötte a piros és a sárga már rég zöldbe váltott. Hunyorgott – mintha kéknek látta volna a jelzőfényt. A pillanatnyi rémület okozta remegés nagyon lassan múlt el, még az út végével sem teljesen.

A temető elé parkolt. Az ében ég már réges-rég kilehelte magából a tavasz kegyetlen naplementéjét. Az autósülésen négy virágcsokor hánykolódott. Piros, sárga, és kék virágokból összefűzve. Tekintetét a virágokra vetette: halottan hevertek az éjfekete ülésen kókadozva.
Fekete esernyőjével szállt ki az autójából, aztán megkerülve azt, fekete kabátjához ölelte a holt színeket.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Próza
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 57
Regisztrált: 11
Kereső robot: 46
Összes: 114
Jelenlévők:
 · efmint
 · eszgyé
 · J.R.Riwering
 · katicab
 · Pacsirta
 · qqcska
 · quentin
 · Syringa
 · Uccika
 · VDavid
 · Zsolti
 · zsűri B


Page generated in 0.0582 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz