Most vakon és némán halunk.
Bíz megérdemeljük, nem kell
senkinek törődni ezzel,
mi akartuk, magunk vagyunk.
Elszomorító a nyarunk.
Rabigába hajtjuk fejünk
és csak bégetünk naphosszat,
sorsunk nélkülünk lapozhat.
Elfeledett népség leszünk.
Könyörgően int a kezünk.
Az egész világ várta ma,
hogy tudata felébredjen,
és mindenkit csak kérhessen,
de vége, eldőlt a csata.
Semmit sem ér bocsánata…
Megjegyzés: 2016.