Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gyáva

, 210 olvasás, Claire , 2 hozzászólás

Szerelem

Egy nagy nyárfa
árnyékában,
csendben
megállok,
onnan nézlek
Téged,
s eltakarnak
a lombok.

Gyáva az ember
ha szeret
Gyáva az ember
ha mindent
elveszíthet.

Féltve őrzöm
kincseim,
pedig lábad elé
szórnám,
mindet,
mit az Isten
adott,
de félek,
s gyötör a kétség,
hogy a józan ész
elhagyott.

Gyáva az ember
ha szeret
Gyáva az ember
ha mindent
elveszíthet.

S ha büszkeségem
eldobom
hagyom, hogy
a szívem szavakat
formáljon
Úgy nevezlek majd
Te Drága, Te Kedves,
Egyetlen Egy ezen
a világon.

Gyáva az ember
ha szeret
Gyáva az ember
ha mindent
elveszíthet.

Egy nagy nyárfa
árnyékában
csendben megállok
Onnan szólok hozzád,
s csak halkan suttogok:

Gyáva az ember
ha szeret
Gyáva az ember
ha mindent
elveszíthet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Claire
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 232
Regisztrált: 0
Kereső robot: 51
Összes: 283

Page generated in 0.5116 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz