szikla-sziluettel meredsz felém
már látom az arcodon
azt a szilárd fekete mosolyt
mintha nem tudnád mitől duzzad
buborékszavaimban a levegő
mintha csak félig keserű félig
édes sejtés lenne a nyelveden
a csönd amit remegve tátogok
lenyelhető
valami folytonos szögben
ferdül minden ami belőlem beléd fut
mint a különböző közegek határán
átlépő hullámok törése