Uram! Tedd meg, ha kérhetek!
E világ szülötte lettem,
honnan hoztam, azt amit hoztam,
s jöttöm homály fedi.
A szüntelen kutakodás gyümölcse
vajon édes lesz – e, vagy inkább keserű?
Amit meglelek, gyom lészen, avagy gyógyító fű,
ír a sajgó lélekre.
Csak egy jelet mutass nekem!
Uram! Tedd meg, ha kérhetek!
Ráhajoltam a szépre, inda teste
csalóka álom, vágytam remegve,
de a dombon túl nem várt senki.
dögletes bűz volt,
s minden, mi volt... halott… halott…
Csak egy jelet mutass nekem!
Uram! Tedd meg, ha kéretek!
Anyám ellen fordultam,
dühödten szórtam, mint pelyvát, az átkot,
szemére hánytam a gonosz világot,
fájó szomorú tekintete rám meredt...
nem értettem meg… akkor még nem.
Már tudom, a jónak a hamva is jó,
kellene az a szó... nagyon kellene!
Csak egy jelet mutass nekem!
Uram! Tedd meg, ha kérhetek!
Csupán ember, halandó vagyok,
messze utazó, még távol a Khároni hajó,
de közeleg, s melyre lépvén
tenger sok dolgom végére ér.
Itt alig lélegzik, csupán vegetál,
vergődik a keresett igazság.
Talán örökre rejtve marad a jel?
Csak a csend... csak a csend...
Te megteheted.
Uram! Tedd meg, ha kérhetek!