Elrejtőzöm, rácsok mögé
bújva élek egy ideje,
megosztanám én a sorsom,
de most másnak nincs itt helye.
Elmarnám, kitaszítanám
a görcsös kapaszkodással
és csak még szomorúbb lennék
látva, hogy jobb neki mással.
Elrejtőzöm felhők közé,
hátha angyalok megszánnak,
megnyílhatok én is, és nem
mély sebek tépik fel számat.
Majd fentről leereszkedve
virág simogatja talpam,
létem boldogság járja át
és nem gúnyolódnak rajtam.
Megjegyzés: 2016.