Tegnap még langymeleg szellő
játszott feszes tükrén,
súgtak-búgtak a vörös fűzvesszők:
jön már... jön már…
avart zörget a rőt vad,
földet kapál, szimatol nyugtalan.
Bizonysággá válik talányos
homálya, piheszárnyon rebben
az időtlen világ…
Ma éjjel semmi nem igaz...
Hazug álom volt a varázs,
gonosz és csaló,
tavaszt kergetett a szél… folyóba temette a hó.