Mint folyó fölé a pára télen,
úgy kúszik be fölém is ma a csend,
hiába éltem hangosan régen,
most végre átkarol belül a rend.
Meddig őriz meg ilyen formában
és tartja meg cizellált alakját,
nem tudom, de az idő korlátlan,
hát ne rajtam töltse ki haragját!
De nem bárgyú némaságra lettem
ítélve az évek alatt, nem én,
már közösen harcolunk felettem
sorsunk jobbításán múltunk helyén.
S míg van bennünk erő és akarat,
levegőhöz jut megfáradt testem,
nem állíthatnak elém falakat,
mert szép jövőmet az égre festem.
Megjegyzés: 2016.