Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Gondolatok egy regény olvasása közben (nincs horribile dictu) 2

, 160 olvasás, jeneyi , 0 hozzászólás

Gondolat

(folytatás)

Aki olyan beállítottságú, hogy csupán krimit, lányregényeket, urambocsá' ponyvát szeret olvasni, hiábavaló fáradság Homérosz, Dante, Goethe vagy a nagy egzisztencialisták művei tanulmányozására megtéríteni. A 45 évet felölelő "kommunizmus" ideológusai sem tudták az olvasó emberek döntő hányadát - legfeljebb csak átmenetileg, s jól felfogott önös érdekükből - az általuk elképzelt s tantárgyként gyakorított eszmékre átnevelni.
Ezek a számomra is ellentmondásos okfejtések Nikosz Kazantzakisz Akinek meg kell halnia regényének olvasása közben kényszerítették tollamat az írásra. A könyv 3. kiadása (1973) az Európa könyvkiadó gondozásában jelent meg. Nem tudom: a korabeli cenzúra mit hagyott meg az eredeti kéziratból, mert kortársként talán erre is van okom/jogom gondolni, de engem ez az írás egyszerűen lenyűgözött. Az író kritikusa, Dimitriosz Hadzsisz feltehetően "haladó szellemű", tehát valószínűleg szocialista szemléletű irodalmár volt. Utószava szerint Kazantzakisz "alapvető ellentmondása - az, amely nihilizmusa és tevékeny, harcos életszemlélete között feszül - regényeiben is jelentkezik, méghozzá úgy, hogy metafizikai eszméket hordozó mesterkélt hősökkel, valamint a cselekmény fiktív, nem belső szükségszerűségből eredő helyzeteivel párhuzamosan... társadalmilag hiteles konfliktusokat találunk regényeiben. "
Nos, valamiképpen engem is befolyásolt Hadzsisz véleménye, de engedtessék meg nekem mint olvasónak, hogy őszinte csodálattal adózzak az író lebilincselően olvasmányos, mégis igényes cselekményszövésének, szituáció- és feszültségteremtő szépírói képességének (Az olvasó elégedettségéhez nagyban hozzájárul a műfordítás színvonala és hitelessége.) és annak, hogy az olvasó az egyes szereplők személyiségében, tulajdonságaiban kénytelen önmagára, az önző, álszent, embertelen emberi állat megtestesítőjére ismerni és rádöbbenni.
Az író, ha rendelkezik a szépírás minden fortélyával, az anyanyelv szeretetével és megkérdőjelezhetetlen ismeretével, a maga részéről mindent megtett(?) könyve sikerének és utóéletének sorsáért, a végső szót nem a tárgyilagos vagy éppen részrehajló kritikus mondja ki, hanem az olvasók tábora, az ezerfejű cézár. A tudatos könyvvásárlót, a könyvtárba járót nem a bírálók aznapi kedélyállapota vagy tekintélyelvű "amitmondtammegmondtam"-ja fogja hosszabb időtávlatban befolyásolni, de inkább személyes műveltségi, tájékozottsági, írástudói minősége, érdeklődése s végső soron a betűk iránti megmagyarázhatatlan, de gyönyörűséges vonzalom.


(Ezt az írásomat vitaindítónak szántam, ha az arra érdemes, élve a gyanúpörrel, hogy - ellenlábasaim nyelvén szólva - minden leszek, csak rendes ember nem...)

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2014. november 7.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Jegyzet
· Írta: jeneyi
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 307
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 336
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2729 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz