Alszik a völgyben a tölgy ág-karjában az üres fészek,
szurdokban a szél, bokrok ölében a tegnapi fények.
Csönd van az erdőn; bogár pihen ráncos levéltenyéren,
gyökerek nyirkán vak báb ring porhanyós reményen.
Elfeslett felhőrongy résein a hold aranyat csorgat,
ködcsipkés dombokra haranghangú árnyak hajolnak.
Alszik a nyúl az üregben, sehová sem menekül már ma,
alszik a farkas a földön, és álmában meg-megrándul a lába.