sose szerettem ha mögöttem álltál
az aznapi tükörbe nézéskor minta
megzavarnál valami szeretetlen
aktust magam és magam közt de
ma elférsz itt csöndes-harmadikként
maradj inkább simíts most fésüld le
a koponyámról az idegszálnyi apró
bomlásokat mert úgy merednek
belőlem ahogy az elrongyolódott
plüssökből a bélés és karolj tekerd
le gyűrűnként a görcsöket göndör
ágakká merevült ujjaimról bontsd fel
ér(t) etlen süket gesztenye-szemeim
a zavaros tüskék alól szeress csatold
le elárnyult testemről a még
csüngő fölös fényeket
(és talán ma
ön-súlytalan hullunk
a válladra én meg én)