Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emeljed fel…

, 159 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Ezerszín

Március előtti gondolatok

Emeljed fel
magasra kezedet,
csapjad össze
most a tenyered.
énekeljed
a dalt énvelem.
messzire zengjen,
mindenki hallja,
s velünk dalolja,
Alpok, és Kárpátok orma.
Nagyasszonyunknak felajánlott
ősi Szent Korona,
földünket óvva takarja.
nem veheti el senki soha.
Március, Június, Október hava.
nemlehet mihozzánk mostoha...
SZABADKA, ZOMBOR, ÚJVIDÉK,
nekünk a régi még.
KASSA, POZSONY, KOMÁROM, MEG EPERJES
elvesztek az álmaink,
de miénk lesz.
Ungvár, Várad, Gyulafehérvár,
Arad, Kolozsvár, Temesvár,
mind magyar szóra vár.

elmehetnék hobónak,
öreg vagyok én már
cirkuszi bohócnak.
emeld fel kezedet, fejedet,
s majdan szavadat,
indulj meg végre,
Kevermes és Dombiratos felé,
küzdjél meg érte.
s hogy én is ott legyek,
ha fúj, a esik,
megyek veletek.
beállok a sorba,
hogy sorrakerüljek.
ha sokat beszél hozzád egy nő,
szimbolikusan értve,
biztosan szeret, féltve
ha nem szól egy szót se,
kezdhetsz aggódni érte.
megtaláltam a vajat
mások füle mögött,
hol nagy az indulat.
nadrágomra keveri a vizet
a turbolencia.
pedig nem esik
csak fúj.... a bestia.
hallgasd mit mond
a harang szava,
mit is énekel?
azt csengi hogy
giling galang,
fehér galamb...
csőrében olajág,
nyakán szorul a
nemzeti színű szalag.
házát, földjét, szőlőjét,
házát, földjét, szőlőjét,
zúgja a nagyharang,

ringye, rongya,
ringye, rongya,
csendíti a lélekharang.
nincsen veszve semmi,
megtudsz nevettetni.
ki érti, elönti a harag.
jöhet a menet,
hangod messzeviszik a vizek.
asztal szék marad,
a többi jön velem.
ki az úr a házból.
nem nevet,
kulturáltan együttérez.
ha kapsz valami dijjat,
már nem írhatsz bármit,
ha elismernek,
gondolod magadban,
írhatsz akármit.
kritikusoknak még nem
emeltek szobrot,
nem neveztek el teret,
s főutcát sem
ezidáig róluk.
olvasóim kérdik tőlem,
miért szapulom folyton őket,
mert ők sem kímélnek engemet,
a beste lelkületűek.
írásaim hangulati elemek.
a profik dolgoznak,
hajszolják a hasznot,
küzdenek az idővel,
az amatőrök alkotnak.
szépen, nyugodtan,
elmélázón, csendesen.
rend és fegyelemben,
mint ahogy az öreg Föld
száguld énvelem
a Tejút rendszerben
egy fekete lyuk felé,
az örök végtelenségbe.

Megjegyzés: 2017 február 11.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 77
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 96
Jelenlévők:
 · czila


Page generated in 0.0715 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz