Ember ne félj, hidd el: megváltottalak!
Csak bízva bíz, és taposd ki utadat!
Hogy a gyáva nem vesz emberszámba se?
Töröld meg szemed: hisz nincs Istene se!
Templom bejárata neki semmiség:
Csak, mint a pokolra váltott egyesség.
"Menj, siess! " - biztatja rosszra gyermekét:
"A mostani divat, fiam mesterség! "
Ember ne félj, hidd el megváltottalak!
Ismerem a félvállról vett utakat:
Hogy kabátod kopott? Tíz fillért sem ért?
Majd lesz még, hogy ő könyörög falatért:
De akkor azt mondom: bátran adj neki,
S köszönje szépen, ha tőled elveszi!
Csúszol, mászol is, ha otthon nincs kenyér?
Megalkudtál? Az életed ennyit ér?
Ember ne félj, hidd el: megváltottalak,
Mint hű mestered: jónak álmodtalak.
S hogy rád nincs irgalom? Amott hatalom?
Sokszor sajnálom, és sírok is nagyon!
Merj! - kérned kell, de csak annyit mi elég,
Ne szégyelld, kik lopják, nem tennék eléd!
Míg csendben kivárod, mit hoz a jövő,
Sorban haltok, kik lesztek: feljövő!
Ember ne félj, hidd el: megváltottalak!
Töviskoszorúmnál megáldottalak:
Mutattam merre menj, hol van az irány,
Nevezd árulónak, mind azt: ki zsivány!