Nekünk kettő volt a minden:
Zene s könyvek egy-tő metszett.
Míg társaink táncteremben
lány kegyéért ölre mentek,
félre vontak minket addig
tiltott dalok, Léda-versek.
Sorok között rést találva
konok kedvünk fényt teremtett.
Nekünk szent volt tiszta beszéd,
anyanyelvünk minta-mérték.
Poros képek tarka tárban
eggyé váltak mára végképp.
Szent Grál kelyhét őrzi szívünk;
tudás féltő vesztegzára
tüzes bélyeg lélek üdvén,
közös sorsunk zárkatársa.
Szép új világ mivé lettél?
Grimasz ébred Egér ajkán.
Ennyit érhet dőre álmunk?
Még egyet lép tőrbe csalván.
Titkod őrzöm néma pózban,
teret nyertek régi vágyak.
Emlékeink földi mása
imára int - visszavárlak.
Megjegyzés: Szívós József "Egér" emlékére
Szeged-Tápé, 2015. február 3.