Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Verdesünk

, 231 olvasás, lambrozett , 6 hozzászólás

Megemlékezés

A kicsi cinkéket... látod-e, anyukám?
Rémülten keresnek reggel és délután.
(Toporgásuk lüktet pőre gally tónusán.)
Minden vajasdoboz olyan üresen leng...
azon az udvaron még a szél is feszeng.

A kicsi cinkéket... hallod-e, anyukám?
Árva lett ott a ház, mint nyárfa a pusztán.
(Csak madárkák sírnak a gazdájuk után.)
Messzi mentél tőlük, éhesen röpködnek,
az etetőkbe - mag helyett - dér költözhet.

.....

És engem látsz-e itt, távol mindenektől?
Úgy rianok, mint ők, vérzek belső sebből.
Helyem keresem a régi helyem mellől....
Sem állni, sem ülni nem enged a lábam,
száz cinkével szállok január havában.

Megjegyzés: (2016-2017 fordulóján)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 301
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 326
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2462 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz