"Te éhes proletár...
... rabságodnak vége már"?
Megkaptad jussodat,
rabszolga életed
végére jár.
Kidőltél erőidből
a Föld sarka helyett.
A "népi demokrácia"
durván játszott veled.
Semmik voltunk
s most is azok leszünk;
két kezünk maradt
ócska fegyverünk.
A harc mindig a végső,
ami csaták közt
megillet: a bitóhoz
vezető lépcső.
Nemzetközivé lett
fehérgallér-csapat
lesben orozza el
lázas álmodat,
múltad eltörölve -
jövőd merő kábulat.
Védelmeződ a bankár,
az úri multi-cég;
segítő kezet
várnod puszta dőreség.
Közjó alkotója volnál,
de szegényebb vagy
céda csőlakónál.
Markában tart
a tőke hatalma,
véredet szívja
ha éppen úgy akarja.
Jognak felét megkapod,
cserébe az egész pénzvilágot
el kell tartanod.
Talmi játékszered
a világhálón
bárha megleled:
keserű méz
a munka napja
kín közt kelőben.
Tisztes elmúlásod
szentírás malasztja.
Rabszolga-had
ne várd a szerencséd!
ha többet akarnál
abból
koldusbot lehet még...
Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2015. február 15.