Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kimeredek testemből…

, 226 olvasás, bArthAKata , 11 hozzászólás

Álom

... átszúrva az éj brokátját,
csillagok közt hasadt tér vagyok,
az üresség átjárt, s tanyát vert
foszló bőröm alatt a fagy.

Szemeim sötét, ódon ablakok,
horizont-jövőm végén csak
földbe vert oszlop-testem ragyog.

Egy megtévedt ”isten hozzád”
visszhangot ver a kopár fák alatt,
s mint fülemben zúgó érces angyalok,
kíséri nyomtalan utamat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 90
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 112
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · Sutyi


Page generated in 0.0835 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz