Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fohász a körforgáshoz

, 604 olvasás, K.Mária , 14 hozzászólás

Fohász

Láttam, ahogy tegnap lepkéket engedtél,
ma reggel befújtad köddel a Bakonyt,
vakon sípoltak a mozdonyok, keresték az
állomásokat mert mindent elrontottál az ősszel.

Legjobban a szép kerteket féltem,
a házak lakóit, mikor majd télkutyákat engedsz
a tetőkre, de kérlek most várj még, ha Isten
prédának adta is, engedd hogy beszéljek a fákkal,

hogy elmondjam mennyire szeretem őket,
az almát, a szilvát, a vén diót, hogy maholnap
melléjük temetkezem, nem baj, majd kihajtok
velük tavasszal, jogot szereztem rá:

teremhetek dióillatodban, szilvakék eged alatt,
amíg csak tart a mindörökké, de most kérlek,
várj kicsit.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: K.Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 2
Kereső robot: 30
Összes: 97
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1059 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz