Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszi fák, levelek

, 310 olvasás, jeneyi , 1 hozzászólás

Természet

Gyümölcsfák közt hallga diófa uralja
a tarka flórát; kimért méltósággal
hullajtja levelét: mint barna falka
libben a talajon. Fáradt madárdal

hallszik a berekből; bice varjú károg
felelet gyanánt - sehol egy mozdulat.
Elnyugszik a határ, szürke köduszályok
vetülnek alakká: Gyász Ura mulat.

Ősz idején elárvult, kopár szilvafák,
foltos levelű kékszederfa fogad
haldokló kertemben - nyár tüzét siratják.
Léptem zizzenő avarban hangokat

kavargat fülembe. Csönd szól önmagából.
Ezernyi apró léghajó pilinkáz
földre le hitvány ringló csúcsáról,
dércsípte bodza mint halott kitinváz

áll udvarom zugán; télre vár szikáran.
Lusta lapátot, gereblyét vonszolok.
Időm számos, szivart gyújtok ha már van.
Elég a levélből! Elmém még jól forog,

de erőim végére értem jajpanasszal.
Avar egyre gyűlik - szemmel tartanom
is temérdek érdem, ha vágyam vigasztal,
nyugalmam kitart s gyérül a sárga lom.

Zörgő, zord szelekkel kövér havat terít
száradt lombokra a téli hatalom.
Tetszhalálba fúlt fák álma felderít,
s velük merengve kivárom tavaszom.

Megjegyzés: Tápé, 2014. november

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: jeneyi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 351
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.6154 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz