Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Érzéki évszakok

2016-11-17 11:38:21, 243 olvasás, Yetisz , 0 hozzászólás

vers, versek, természet,

Savanyú szellő járja körbe
a didergő fák színes árnyékát.
Már a melegség a távolba emelkedve
elhagyta a megszáradt határt.
A reggeli zúzmara olykor könnycseppként ereszkedik
a hideg föld peremére, benne van a nyár búcsúzó zengése.

Messze feltűnik a fehér lepel csipkéje,
elhagyta a tájat a madarak éneklése.
Csend, némaság uralja a korai reggeleket,
a napsugár a ködfátyol mögül szomorúan integet.

A nyár tündére szép lassan átadja uralmát
az Ősz királyának, még olykor összeölelkezve,
de jól tudják, egymástól hamarosan távolabb lesznek.

A hideg északi szél lován az Ősz királya
egy maga körbe járja a megszáradt határt
és elkészíti a tél soká tartó fehér birodalmát.

Kinyomtatom