Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az én koromban…

, 542 olvasás, luxin , 5 hozzászólás

Karácsony

Az én koromban, nem volt bohócnak öltöztetve a fenyő,
Karácsonykor, anyám kezében, sürgött forgott a serpenyő.
Sparheltünkben egyik szer káposzta, hol a semmi rotyogott:
szépen szeretve pótolták, ha egyszerre minden elfogyott.

Az én időmben a szürke asztalnak elegáns fénye volt,
égből megáldott, mesével hímezték, ha ráesett a folt:
Éhséget takarni, minek? Jutott, nem jutott: mindenkinek!
Mily nagyon örültünk, az ezüst színűre festet semminek!

Kályhafényű csillogó dió? Papírba csomagolt cukor?...
Visszasírlak ám téged is... rozsdamarta, vén öreg csupor:
élesztő kóficod citromillatával, most finom nekem!
Vajon tudják - e unokáink, hogy néha, miért könnyezzem?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Karácsony
· Kategória: Vers
· Írta: luxin
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 226
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.4465 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz