Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pillanatok

, 459 olvasás, Rea , 0 hozzászólás

Somolygó

Nézd a világot, mily színes,
mint egy gyémánt oly nemes.
Boldog pillanatokat kerget az ember kacagva,
színes pillangók szállnak a hajadba.
Lelked felszabadult, s izgalomtól bizsereg,
az életkedv mi lényedben sistereg.

Új életet ad számodra az ég,
boldogságot, amiből sosem elég.
Aranyló folyón evezve oltod most már szomjadat,
amíg a Napsugár cirógat.
Lelkem kapuja egy nyitott vár,
boldogtalanoknak jár csak lekvár.

Hát, szeress tiszta szívből, amíg szíved dobog,
ne legyen a lelked törékeny árnyékod.
Te legyél a hajnal fénye, éjszakáknak csillagfénye.
Ne félj megmutatni húsvér szíved dobbanását,
lényének suttogását, szerelmed szenvedélyes varázsát.
Te vagy nekem a mindenem, egy mosoly, egy dal,
a hűsítő nyári szellő egy forró napon, mely átölel, magához húz,
S szerelmes csókja csattan ajkamon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 363
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.3247 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz